2017. július 2., vasárnap

Egy nyárra emlékszem



Egy nyárra emlékszem***


***szívesen, mely rólam – rólunk
szólt, senki másról, nem kellett
szakadtig kirándulni, csak mélán
mászkálni, néha leülni, s nem azt
nézni, amit előírtak***
Te jobbára csak engem néztél, de
jó volt veled aludni – istenem***
Már nagyon régen egyedül alszom,
te minden reggel szerelemmel
ébresztettél, kis szívem***


Fiatalok voltunk, korban, házasságban
egyaránt, mindketten hittük, képtelenség,
hogy más még jöjjön az életünkbe eztán.
Nagyon akartunk egy közös gyereket, s a
sorsunk itt józanságra intett – én, a kiváló
termőtalaj, pont tőled soha nem áldattam
meg.
                                       *

Minden tökéletes volt. Ahová beléptük,
megváltozott a légkör, s a bíborvörös
bor poharunkba töltve, tovább nemesült.

Bevallom – én lettem a gyáva, te nem
akartál menni, de nem bírtam tovább.
Sok előző súly nyomta a vállam, tényleg
nem bírtam, bocsásd meg utólag, hisz
nekem akkor darabokra hullt szíved ma
is nagyon fáj. Te újra elégedett vagy, hisz
boldog csak velem voltál, én elfelé
készülök, szívem. Mindenért egy
hálás, forró könnyem néked, hidd
el, minden napunkra emlékezem.


Köszönök mindent – neked ***



thao



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...