2016. december 13., kedd

Volt egy barátom****


Volt egy barátom***


***sokat beszélgettünk,
Iszonyú háborúkról mesélt.
Megjárta, keserű lett, de
Leírta a csodás verseket,
Vért és könnyeket***


S ahogy a beszéd fordult
Egyet, elkezdett mesélni
Hirtelen a szerelemről.
Lángolt az éter – hiszen
Csak a gép kötött minket
Össze, de ahogy a szavai
Fellángoltak az éjben***


Soronként írtunk verseket,
Egy sort én, egy sort ő, s az
Ívek, mint karcsú borostyánok
Fonódtak egymásba a titkos
Éjben, éreztem, megleltem a
Párom, őt talán soha meg nem
Látom, de bizsergett a szívem,
Föllángolt a testem***


Már nem írunk, s talán nem is
Tudnék írni, ő nem tudja, majd
Meghaltam, kicsi híja volt, már
Nem lángolok, s csak ritkán írok
Verset, de a novellát, amit csak
Neki küldtem át, remélem, őrzi.
Abban leírtam mindent, forrón,
Buján, mint mikor késő órán
Míves hegedű zokog***

Így múlnak el a nagy találkozások,
Aztán maga az élet is, de a betű
Örök, s általa a szerelem, mely
Ily áldott virágokat terem***


thao






2016. december 9., péntek

Dara hull***


Dara hull az égből


Finoman lepi be magasra nőtt
Örökzöldjeim, s a sétaút, mely
Kertem előtt halad ápoltan,
Mutatja a másik oldal erdős,
Bokros, most kopaszodó, amúgy
Sűrű bozótját, mely nyáron
Valódi erdő***

Nemsokára karácsony és szinte
Megdermedek, mennyire nincs
Már jelentése számomra az
Ünnep illatának, gyerekeim
Messzi járnak, s csak a kedves
Otthon ragyogása maradt, a
Minden új varázsa, s az
Illatok***

Olykor főzés, ami még kezem
Biztonságát mutatja, majd
Szellőztetés után a japán
Illatosító, a parfümöm, a
Sok fa illatú bútor, a fehérek
Tisztasága, s a buja színek
Megannyi varázsa***

Akkor tudtam, hogy nekem végem,
Mikor utolsó szerelmemet eldobtam
Magam mellől, s keményen a csend
Meg én kezet fogtunk. S mikor kilép
Határozottan a lábam az „életbe”,
Valaki megdicsér, milyen szép vagyok.
Mosolygok udvariasan, s belül azt
Mondom neki: - Hülye vagy! –
Nem látsz a szemedtől, ember?


Nem tudja szegény nyomorultja,
Hányszor van, hogy a halálra
Gondolok és rettegem a pillanatot,
Jaj, Uram, csak rögtön, egyszerre,
Méltón, s ne – mint egy szerencsétlen
Hülye, nyálat csorgatva
Itt maradok***



thao




Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...