2015. július 22., szerda

15.000


15.000


2012. augusztus 31. péntek. Ezen a napon kezdtem bele, tevőlegesen is, rég fontolgatott elhatározásomba. Meg kell csinálni „thao második kötet” címmel azt a válogatást, mely írásaim legjavát tartalmazza, tíz év netes munka után. 2015. július 20-án pedig titkolhatatlan örömmel fedeztem fel, megvan a kerek 15.000 megtekintés.

Az, hogy egy neten kialakított lap „hogy fut”, nagyon sok minden függvénye. A „Startlap” által felajánlott „e- Oldal”- ra föltett jó pár írásom több százas, sőt ezren felüli olvasottságot mutat. Örülök neki, az is az én gyermekem. Mint alkotó ott sem vagyok – lehetek más. De ez a második kötet két okból mérhetetlenül fontos. Amikor belekezdtem, olyan teher emelődött le a vállamról, amit már csak percekben számolva tudtam volna cipelni.
Megnyugodva kicsit (mert az igazi megnyugváshoz évek kellenek), rögvest nekikezdtem a munkának. Megmutatni a letisztult, igazi „thao”- t, akinek már nem gond, hová tegye a szóközöket. A gép már hozzám tartozik, de legfőképpen a mondanivaló tisztult le. Helyükre kerültek a megélt események, fejben, szívben, formailag egyaránt. Nem véletlenül kezdtem legkedvesebb novellámmal az új „kötetet”. „Egyszer, és többé soha”címen készült és egy soha meg nem történt, de nagyon vágyott találkozás credója.
Igen, credo, azaz hiszek. Hiszek a tisztaságban, a szerelem, a szeretet mindent elsöprő erejében.
Bár már ezerszer, ezer helyen leírtam, ne tessék „rám kenni”, mert nem én vagyok. Ez egyfajta művészet.A gondolatok, érzések betűk általi közvetítése. De én is ott vagyok azért – mint szűrő. A történet nem velem esik meg (vagy, ha nagy ritkán mégis, azt azonnal lehet tudni), de rajtam keresztül csöpög át minden gondolat, és szó, amiből kikerekedik a novella, karcolat, vagy az imádott szabad vers. Ez utóbbira, ha valaki rájön, hogyan kell olvasni, „nyolcasban”pontosabban „kígyóvonalban”. Tehát a sor vége átsimul a következő sor elejére, alkotva egy íves, teljes egységet. Akkor lesz tökéletes az író – költő és az olvasó – befogadó egymásra találása.

Nem akarok kitárulkozni, nem az olvasóra tartozik, de mostanában sem az egészségem, sem elszenvedett lelki traumám nem engedett a klaviatúrához. Amikor néha mégis megtörtént, azonnal odaugrottak azok, akik már rutinosan látogatják a lapot. Könnyekig meghatva engem, hogy ilyen szeretet követi a munkámat.Mit, munkámat – szerelmemet! Nagyon szeretnék sokkal többet írni! Nagyon! Remélem, a múzsa kegyes lesz, és az életem is. Sok változást fel kell dolgoznom, belehelyezni magamat ezekbe a változásokba. Mindenki így van ezzel, tudom én, de a maga kínját mindenkinek magának kell cipelnie.

A világ szinte összes országát felsorolhatnám, ahol olvassák ezt a lapot. Nyilvánvalóan magyar ajkú, vagy magyarul anyanyelvi szinten beszélők számára élvezetesek ezek a sorok. Sokféle gépen, sok országból  követnek. Egyre inkább jó ötletnek tartom, hogy egy hónap híján 3 éve belefogtam. Nekem még számadat nem esett olyan jól, mint ez a 15.000.
Köszönöm, tiszta szívből, és folytatom, amint lehet.



thao



(Az élet egy nagy kaleidoszkóp. Minden fordítás után mást mutat. Volt olyan festőművész barátom, aki anno vett egy színes televíziót, és egy évig nem volt képes ecsetet venni a kezébe. Mert a gépen a színek „nem jók”.Persze, hogy „nem jók”. Ő látja, hiszen ő tanulta, ő viszi a lángot tovább. Most én keveredtem ilyen helyzetbe. Elvette valami a lelkemből a színeket. Remélem, újra rájuk találok.)




Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...