2014. szeptember 12., péntek

Hová lettetek***



Hová lettetek***


***mosolygó hajnalok?
Orrot csiklandozó, sokat
Ígérő napsugárral?
Elmentetek a nyárral.
Most bármennyire kivirul
A nap folyamán, az indulás
Szürke, kopott.
Arcom mögött a sok gondolat:
Mint kőben az ezer éves levél
Nyomat***
Megkövesült a védelem.
Védekező állásban,
Várakozás***

Nem is várok, mert félek várni.
Ha várok, még eljön valami,
Amit nem olyanra akartam
Várni – és fájni fog, nagyon
Fájni***
Nyugtalan leszek, s pár napig
Vigasztalhatatlan, rosszul
Alszom el, nem lelem helyem.
Aztán újra rendes lesz minden.
Kockáztatni viszont már nincs
Kedvem.

Inkább emlékezem.
Édes baba hajakra, fürdetésre,
Illatos habokra, kacagásra,
Sok játékra, napfényre, nyárra.
Édes, szelíd férfikezekre, kik
Szerettek, óvtak engem.
Szerelmekre, melyek
Kedves tüzénél
Melegedtem.
De jó!!!!

Ezt nem rontom el, hisz
Nekem kincsem van:
A hang, a szó, a zenei
Varázslat, a film, amiktől
Napról napra bölcsebb
Leszek, s a bölcsesség
Miatt érinthetetlen,
Mert otromba kéz
Soha nem érinthet.

Elmúlt egy kor.
Szokom ezt az
Újat. Ezer éves
Levél, kérlek,
Szívemen
Örök
Nyomot
Hagyj***


thao






2014. szeptember 10., szerda

Hárman***



Hárman indultak útnak***


A bátor cincér, a megfontolt hangya,
És a körülményesen gondolkodó
Pók.
Elindultak az őszi erdő hosszában,
Helyet kellett keresni, mielőtt az
Ősz a zordabbik arcát megmutatja,
S pláne, mielőtt csikorogva vicsorog
A fagyos, jégszagú tél.
A cincér kipödörte bajszát, ő nem hitte,
Ez a dolog nehéz. Lesz valahol egy meleg
Kuckó, gyűjtögetnek, raktároznak, s mire
A zord napok jönnek – minden kész!
A megfontolt hangya nem így látta.
Sok gond és baj, nehézség jutott eszébe.
Hogy lesz ez? Miként oldjuk meg amazt?
Fejét a két mellső lába között csóválta, és
Belátta, szerinte az élet sok nehézséget
Tartogat.
A pók, a körülményes, mindent kétszer
Szervezett meg, letört ágat a végre
Megtalált odúba vastagra szőtt fonálon
Keresztben akarta beerőszakolni, míg
A cincér végre segített.
Összerázódott a kis csapat, a búvóhely
Szépen elkészült, bántak ők most már
Őszt, telet, utó – nyarat!

Együtt lenni olyan jó! Biztató, bátorító!
Egyik nem bír valamit, a másik fut, rögtön
Segít! Így minden könnyebb! Fényesebben
Süt a nap, az ezüst jegenye igent bólogat,
S az erdő mélyén család lehet:

A bátor cincér,
A megfontolt hangya,
A körülményesen gondolkodó
Pók.


thao




2014. szeptember 7., vasárnap

Maradj velem



Maradj velem***


***már szürkül a táj.
Búvóhelyet keres a
Szarvasbogár.
A madarak elmentek
Délre, lehullnak sokan,
De, akik megmaradnak,
Hozzák a reményt, életet,
Jövőre***
Bizonytalan kezemet erősen
Fogd meg, félős hátam öleld
Át, simogasd meg, hisz az idő
Már gyorsan nyargalász, s ha
Az ember nem vigyáz, még
Búcsúra se lesz idő***
Járjunk még egyet, rugdalva
A lehullt levelet, még épp zöld
Minden – ragadjuk meg a perc
Illatát, hiszen annyira közel van
Már minden – ami az ismeretlen
Odaátra hív***

Azért kérlek, mert meleg kezed
Óvón marasztal, ölelésed nyugtatva
Vigasztal, s neked elhiszem, hogy
Egy kicsi talán van még***

Légy a színes levelem, a bágyadt
Sugaram, sugaramból utolsó
Melegem***
Elvackolok benned, s nem veszem
Észre, hidd el – milyen szép – hogy
Föl se pillantok, s békésen úgy
Jön el értem a nyugodt
Halál***


thao






Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...