2014. július 28., hétfő

Megérkezett






Megérkezett


A fiam, a vérem, vártam rá,
De megtanultam, szemrehányással
Ellenkezőjét érem el, mint szeretném.
Így csendben maradtam, s lettem egy
Csodás este boldog gazdája.

Jó itt nálad, mondta – s egész gondolat
Tartományát nekem kitárta, s nagyon jó
Volt beszélgetni vele, érezni, hogy mellettem
Áll szíve egész melege, hogy mi ketten épp
Sziget vagyunk, ha itt van velem.

S ha a dolog, a megszokott kényszer
Távol szólítja, ő velem marad, s a kis
Telefonon tudósít, most ez volt, most
Épp ez maradt. Ez mind öröm.
Ő a szó lelke, balzsam a fájdalomra,
Fivére tíz éve nem él már, s bár ez
Nekem ordítva fáj, míg élek, vele
Tengerszagú szelek jönnek, és 
Remények.

A megpróbáltatás egyszer tovaszáll.
Gyermekét ölelő anya lesz a porom.
Vagy angyal voltom – mindegy ma már.
S ott leszek majd – ahol mindenki
AKAR engem, kényszer nincsen.

S a szakállas ÚR, az édes, megértő.
Megölel, leveszi a fájdalmat rólam,
Örömtől harsonáznak az egek.
Tudom – szeret és ért engem.
Lelkem várja őt, s elborít a
Határtalan szeretet.


thao






Hiszek a tündérekben




HISZEK A TÜNDÉREKBEN


AZ ÁLMOT HOZÓ, ÉDES LÉNYEKBEN,
A VARÁZSLÓKBAN, AKIK MINDENT
ELHOZNAK HOZZÁM, SZEMED CSODÁS
KÉKJÉT A TÁVOLBÓL, S EGYSZERRE
MÁR ITT MOSOLYOGSZ RÁM.

HISZEK AZ ORSZÁGUKBAN, MELY
CSUPA ZENE, ILLAT, MOSOLY, NINCS
FÁRADT, DERMEDT HANGULAT, ELÉM
HOZZÁK KEDVES ARCODAT, FINOMAN
MEGTANÍTJÁK VELEM:- ÉLNI NAGYSZERŰ!
TERÁD GONDOLNI – MAGA A CSODA!

SOSEM KÖTELEZŐ NÉLKÜLED ÉLNI.

ÉDES TÜNDÉREK! OLY NAGYON HISZEK!
HISZEK VARÁZSOTOKBAN, HISZEK 
SZÉPSÉGES VILÁGOTOKBAN, S AZ
ERŐTÖKBEN: MÉG EGYSZER – UTOLJÁRA,
ELHOZZÁTOK NEKEM – KI MIATTAM
SZÜLETETT !

(I believe in Faires!
Ich glauben in Elfen!)





thao



2014. július 22., kedd

Jó éjt, kedves!





Jó éjt, kedves


Hitvesem már elfészkelt az ágyon.
Nagyot sétáltunk az éjszakában, ez
A mi időnk. Bársony palástját az
Ég sötétkéken kiteregeti, megszórja
Huncut csillagokkal, s minket hív.
Ezek a séták hosszúak, tartalmasak.
Lombkupola fejünk fölött, még meleg
Járda a lábunk alatt.
Ilyenkor cserél gazdát sok hasznos
Gondolat, oly gyöngéden öleled
Derekamat, mintha eltörni készülne.
Nem törékeny, már vastagabb, mint
Mikor a szerelem minket megtalált.
Egybefonta örökre az életünk, az
Időnk telik, s a vékonyka derék
Valamivel szélesedett, de te
Ugyanúgy szereted***
Dicséred a bőrömet, a megmaradt
Arányt, nem engedte gonoszul
Szétcsúszni az isten a hajdan
Tökéletes formát***

Én is készülök hozzád, lebbenékeny,
Fekete ingem ingerlően kiadja  
A mellek kerekded halmát.
Látom, ahogy a pillantásod végig,
Sorra pásztázza a látványt, s érzem,
Ébred azonnal benned az örökre
Ugrásra készen álló vágy.

Melléd bújok, lábammal átfonom
A tested, nyakad köré ékességet
Fon karom, a csókod ízét oly jól
Ismerem, mégis lázat gyújt
Az ismerős íz, ölelés, illat,
Belőled az örökös nyugalom.

Mindig egyforma bennünk a gondolat.
Megsimogatom kedves nyakad, majd
„Jó éjt, kedves” köszönök el tőled.
Valóban, szívből, kedvesen.
Hosszú volt a mai séta, s a kívánság
Ott kukucskál a sarokban, de mi mára
Nem válaszolunk neki.
Háttal fordulok neked, tested teljes
Hosszában öleli testemet.
Viszonzod az esti búcsúzást.
Nyakamra még egy pille
Csókot küldesz, majd
Beborít minket a mindent
Takaró éj.

Az ablakon illatos levegő dől be.
Hűvöse oly üde, s elalszunk.
Nyugodt vagyok, mert tudom,
Szempillád az én álmomra
Csukódva vigyáz.
S az ablak sarkából az apró
Csillag, míg a föld el nem fordul,
Gondosan, ragyogva csak
Nekünk fuvoláz***



thao



2014. július 5., szombat

Esti ima




Esti ima


Úgy múltál el az életemből,
Mint amilyen véletlen folytán
Csak úgy „benne lettél”***
Nem volt módomban tudni
Rólad, de te konokul, időnként
Megjelentél***
Egy telefon, egy jel, egy gondolat,
Nem engedted szétválni a semmit.
Konok, makacs magad tartott
Tenyerén, mint félteni való
Nippet, puhán, megőrizni***
Én mindig mondtam a sok nemet,
De hittem benned, mint a fodros
Felhőben az égen, mint a vékonyka
Sugárban, mely bebújik reggel 
Az ablakon, a repedésen***

Méltatlanul láttalak meg, csak egy
Fotó a nagy netes nirvánában.
Írtam, nem feleltél, s el is tűntél
Számomra az örök éjszakában.

Hogy lapot csináltál, megköszönöm.
Ma már könnyű, akkor nem sokat
Értettem belőle – ma már itt a sok
Sablon, csak érte nyúlok, s van új
Lapom, mert már tudom***

Kilenc év, ami nem volt, ilyen
Kurtán ért véget. Nem tudom
Már, ki vagy, ki voltál, de hálás
Az emlékezet az elvetélt
Álmokért, 
Mindörökre***



thao



Találgatás





Találgatás


Az „Angyalok városa” filmet számtalanszor megnéztem, magamba ittam. Egy olyan földi léten túli világot mutat be, mely számomra nemcsak, hogy tökéletes, ugyanígy érzett – de abszolút ön azonos. Kezdhetjük a fekete kabáttal, fekete ruházattal, amelyet az ember formájú, földi halandók számára láthatatlan angyalok viselnek. Én a földön is feketében járok.Kevés kivétellel minden ruhám fekete. Már nem is tudom, hogy hány verset írtam erről a benyomásról, mert nem engedett a téma megnyugodni. Mind más lett, innen is egyértelmű, hogy ezer szálat hordoz számomra.


Ami legutóbb mély gondolkodóba ejtett, az a film végén megjelenő puritán, mégis sokat mondó felirat: DAWN – NAK.
Az egyik producer a Dawn keresztnevet viselő ember. Neki szól az üzenet. Sok minden lehetséges. Elmenő – félben van és biztatásnak szánta egy őt szerető valaki. Ugyanis – a film már egy formában elkészült. Emlékeim szerint Berlinben. De ahogy engem nem enged el a mai napig sem, könnyeket fakaszt, tördelem a kezem, hogy ne következzék be a szörnyű vég.Nem érzem másolatnak, holott az első olvasatot nem láttam.Nekem már volt halottam. Most csak 43 évesen eltávozott férjemről beszéljünk. Ővele örökre terveztünk. Mégis, közös életünk nyolc, sovány, mégis oly gazdag hónapjában éreztem, nem lesz ez olyan hosszú, mint gondoltuk. Jöttek a jelek, csőstül. Csaknem átestünk rajtuk, de nem akartuk őket azért sem észrevenni. Az én Dawn – om úgy szállt el, mint egy hosszú kabátos angyal. Mélyen hiszem, köztük van. Fehérben, feketében – oly nagyon mindegy számomra. Azt viszont TUDOM, jó ott neki, és ez elég. Megszabadult az ostoba, földi, megfelelési kényszertől. Megszabadult az ÉLET nevű játéktól, ami számára túl bonyolult és teljesíthetetlen volt. Nem neki volt kitalálva. Ezt én pontosan láttam és könnyű szívvel maradtam árván nélküle. Aki szeret – nem magának akar jót. Neki akartam mindent megadni. Ha az kell, akkor a megváltó halál legyen az.Csak neki legyen megnyugtató, biztonságos, vele, saját magával ön azonos.

Az „Angyalok városa” számomra annyira fontos, mint a levegő, vagy az éltető víz. Előre meg nem határozható pillanatokban kell elővennem, minden pillanatát lankadatlan figyelemmel végig bogarásznom. Számomra, mint alkotás is tökéletes, rendezőstül, kellékestül, főszereplőstül, úgy, ahogy van. Meg Ryan és a csodálatos Nicolas Cage. Kapaszkodó, hogy elhelyezhessem magamat ebben a csodálatos, mégis egyre inkább búcsúzóvá váló világban. Így könnyebben fogok elmenni, mert ha semmi mást nem nézünk, megérintett a SZÉPSÉG. És az élet legfontosabb momentuma ez. Megérint a szépség.
Ez a teljesség maga.




thao


Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...