2013. október 31., csütörtök

Álmodni...





Álmodni…


… már nem szoktam veled,
Szerves eggyé váltunk.
Tíz éve elmentél, kedves.
Háromból a középső – de
A fájdalom által egyetlen.
Édes, szép virágom.
Minden mozdulatodat tudom.
Az illatodat is pontosan érzem.
Csupa mosoly és szeretet, ami
Rólad, tőled velem van és csak
Az örökkönségedet érzem.
Elvittek egy sokkal jobb világba.
Ezért én nem okolok senkit.
Tudom, jó ott neked – itt lenn
Elveszett lennél, s megkeseredett.
Most – azt érzem - sokat mosolyogsz.
Nem félelmes körülötted semmi.

Ha az új falról rám mosolyogsz
Majd – úgy érzem, nem változott
Meg szívemben helyed.
Egy kicsit tovább lehet 
Még menni.

Vagyunk – mi ketten. 
Te valós helyen, én a
Kettő közt ingázok,
Lengve.

Aztán összeér az út,
S ha te is akarod,
Már nem válunk el.


Együtt,
Mindörökre…



thao







Őszi este





Őszi este

A jegenye összehúzta magát.
Bársony, fekete takaró terül
A tájon, kis fények, bizonytalan
Pontok céltalankodnak, mint kis
Szúrós hegek az esti éjszakában.

A csillag vigyáz, de fénye nem
Meleg, tárgyilagos inkább –
Amilyen ilyenkor, ősszel lehet.
Gyanakvó macska puha talpa
Zizzenti a még színes, hullott
Levelet. Egerészik, vagy csak
Otthont keres csupán?

Én verset írok és hálás vagyok
A világos, meleg otthonért.
Arra gondolok, aki nekem ezt
Ilyenre álmodta, nyugodt,
Cirmos szeretet vesz körül.
Végre jó – és ezért örök
Szeretet,
Simogatás,

Hála…


thao






2013. október 29., kedd

Ernesto Che Guevara

                                         








                                  ERNESTO „CHE” GUEVARA


Mint már annyiszor – a pontos adatok után érdeklődőket a Google keresőbe irányítanám. Nekem nem a száraz adatok közlése a dolgom. Bemutatnék egy 182 magas, gyönyörű férfit, aki bőrgyógyász szakorvos volt, két feleségtől öt gyermek édesapja, forradalmár, aki rossz helyről választott példát, és meghalt 39 éves korában. A példa helytelen volt, amit követett, de még II. János Pál pápa, 1998- ban tett látogatásakor Bolíviában  elismerte, hogy emléke tiszteletet érdemel, mert a szegények mellé állt egész életében."- Ezért Isten jobbján a helye" - ezek voltak a pápa szavai.

Halála is ikonikus elemekkel teli. A holttest szeme nyitva, tekintete beszédes. Nem halottat formáz. Az eltökélt forradalmár békéje van az arcán. – „Én megtettem, ami tőlem telt és hiszem, hogy folytatják utamat a fiatalok.” –





Azok a fiatalok már nem a sztálinizmusban fognak hinni.
Che itt vétett. De ő egyenlő földet, egyenlő kenyeret akart.
Azt olyan távolságból nem tudhatta fölmérni, mi zajlik a Szovjetunióban és a kommunizmust a nácizmustól nem választja el semmi.
Akkor nagy dolog volt, hogy Fidelék leverték Batista hatalmát és Kubából önálló ország lett, az USA kuplerája helyett. Az már későbbi dolog, hogy nem tudták ellátni az embereket. A nagy forradalomból „eltartási szerződés” lett. Az orosz hajók hozták az ellátmányt, mert kellett nekik a föld másik oldalán egy parányi kommunizmus, az USA bosszantására.
A forradalom kezdeti szakaszában átszerveztek mindent. Che miniszteri posztot kapott – de nem sokáig bírta. Békében elvált Fideltől és ment ész nélkül a bolíviai őserdőkbe szabadságot csinálni. Természetes, hogy hatalmas kudarc lett belőle.
A helyzetet nem tudta – inkább nem akarta – jól értékelni.
Neki mennie kellett, mint egy modern megváltónak, aki nem a saját korában elkövetett hibás döntések sorozata miatt vált ikonná, példaképpé. Az üzenetért.
„ Többé pedig nem lesz szegény ember! Az egyenlőség földje lesz a mi földünk. „
Tudom, hogy fanatikus, hétköznapi mértékkel nem mérhető emberről beszélünk. Azt is tudom, hogy a vezérelvet tekintve minden helytelen volt, amit követett. De a békés, halotti mosoly üzenete kétségtelen. AMIT akart, az szent és jó. Akiktől a példát vette, és ahogy a megvalósításhoz hozzáfogott – annak semmi értelme nem volt.

Mégis – egy világ emlékezik rá. Mégis a szabadság jelképe.
Furcsa – de emléke nem halványul. Szerintem rá nem is lehet mondani:- Nyugodj békében! – hiszen ő már a következő forradalmat és szabadságharcot szervezi - szó szerint – a föld alól, mert most már teljes szélességében látja az utat, amin valóban menni kellene.

                                ERNESTO „CHE” GUEVARA

                                            1928 – 1967

















thao

(Mivel szeretem az igazságot és nem kenyerem a ködösítés, 
vagy az elvtelen tömjénezés - ezt a véleményt is ide kellett 
másolnom.Reálisnak tűnik. csakhogy, kérdem én - aki 
háborúzik, az ölni is szokott.És ez bizony bárkire érvényes, 
aki egyszer fegyvert fogott.
Hitre, meggyőződésre, pártállásra, fajra, nemre való tekintet 
nélkül.Mert ez a dolog a maga sajátos módján - mióta világ 
a világ - bizony,így működik. A magam által fölvázolt rövid 
élet és jellemrajzot fenntartom.A bűnöző azért itt nem 
alkalmazható, szerintem. 

Erős túlzás és igazságtalan. Ez a "Főszerkesztői vélemény"re
vonatkozik.)

***********************************************************
Még egy megjegyzés:

További kutakodásom során föl kellett fedeznem, hogy
mindenütt kiemelik a megtorlásokat, amik a rendszer
megváltozása után hazájában az ő vezényletével is meg
kellett, hogy történjenek. Ez mindenütt így van. Aki a
politikába mártja a kezét, be fogja piszkolni, óhatatlanul.

Nagyon fontos elem, hogy Fidel nem akart vele szembe
menni, ezért magára hagyta, bár viszonyuk mindvégig
barátságos maradt.Che forradalmakat akart kirobbantani
Afrikában. Bujkált a NDK - ban, összekötője magára
hagyta.Bolíviában pedig a két csapattest elveszetette 
egymást. Utánpótlás nélkül,vakon rohant a vesztébe,
mert a lakosság sem támogatta. Amikor lemondott
Kubában - onnan már csak a saját eszméi vezették, de
támogatást nem kapott. Utolsó képe kivégzése előtt
nagyon beszédesen alátámasztja mindezt.

Megalázottan, elhagyottan, kivégzése előtt a 
bolíviai két tantermes, erdei iskolában.





CHE KIVÉGZÉSE



AZ UTOLSÓ PILLANATOK ÉS A HALÁL






Főszerkesztői vélemény:
Che Guevara valóban napjaink egyik különleges - postumus - "kultusz" figurája, újabb és újabb nemzedékek ikonja, szinte példaképe! Számtalan pólón köszön vissza ránk híressé vált portréja. Egy valódi jelképnek tekinthető! Többnyire a szabadság iránti vággyal, az elvekért való kiállással, harccal, a kitartó üzdelemmel és az igazságérzettel azonosítják. Ugyanakkor hozzá kell tenni, az emberek túlnyomó többsége nincs tisztában Che Guevara valódi tevékenységével, tetteivel és életrajzával. Valóban orvos volt, értelmiségi, aki jól látta a Dél-Amerikában kialakult nyomort, ami ellen összefogásra szólított fel. Valóban kiállt az elveiért, valóban jó vezető, katona és forradalmár volt.
CSAKHOGY ...
Itt jön az a rész, ami már megálljt parancsol a romantikus forradalmár kép kiszínezésének, és miszticizálásnak. Ugyanis Che Guevara végletekig kommunista, Sztálin maradéktalan követője, erőszakos jellemű gyilkos és öntörvényű bűnöző is volt! A kubai forradalom alatt szinte magától értetődő volt, már-már természetes, hogy gyilkolnia kellett, ám a forradalom győzelme után Che Guevara valóságos vérengzések vezénylője, és végrehajtója lett. Később pedig, amikor Castro Kuba egyik legnagyobb vezetőjévé az ország miniszterévé  emelte, tulajdonképpen pontosan olyanná vált (vagy mindig is volt) mint ami ellen harcolt. Az elnyomás az önkény és az erőszak fenntartója, támogatója.
Tehát ha picit jobban utánanézünk Che életének, és - mielőtt felhúzzuk az arcképével ellátott pólót - vesszük a fáradtságot, hogy megismerjük életrajzát, akkor talán végül mégsem népszerűsítjük annyira mindazt amit képvisel. Mindamellett tény, hogy a XX. század egyik emblematikus figurája volt, és életútja minden oldalról nézve is a történelem részét jelenti.

Ernesto Rafael Guevara de la Serna


Rosario városában született, Argentinában. Két éves korában 

el kellett költöznie máshová a családnak, a kisfiú súlyos 

asztmája miatt. Mikor sorkatonai szolgálatra jelentkezett, 

nem vették be - ugyan emiatt a betegség miatt, így tényleges 

katonai szolgálatot soha nem teljesíthetett.

2013. október 25., péntek

Amikor az út nyílni látszik







Amikor az út nyílni látszik


Sokáig éreztem úgy, nekem már vastag cölöpök, szúrós szögesdrótokkal át- meg átfonva rekesztik el az utamat.
Nem lesz soha folytatás. Bolyongok egy elvadult, túlméretezett házban és innen – innen már nincs tovább.

A sors nagy rendező ám! S rendező elve logikus, keményen kivárat. Amikor érettnek talál a változásra, akkor eldönti a szöges útzárat. Elindulhatsz. Picit keserű csak, hogy új otthonod az utolsó, de nem fáj, csak természetes. Innen nincs tovább.
Ezért kell nagyon szépnek lennie. Engedélyek tömegén átbukva, olyan folyamatokat végignézve – amiket sokszor nem is értesz igazán. Nem érted, mert belül még túlfáradt vagy és törött. De jönnek angyal kezek és mindent megcsinálnak érted, hogy neked végre jó legyen.
Nem hiszek a vérség kizárólagos erejében! Jobban hiszek a jóságban, a megértésben, a hirtelen feltámadt és masszívan megmaradó szeretetben. Az én drága vérem nem tud segíteni, hisz oly messzire sodorta az élet! Ott neki dolgoznia kell, családot eltartani és végre én lekerülök a nyakáról, mert engem sem engedett belesüllyedni a társadalmi igazságtalanságba.
Ő egy személyben tett igazságot, hogy nyugodtan élhessek.
A változás kicsit megbántotta, mert nem lehet benne és én csak a bajaimat sorolom, mert félek. Hiába óvnak gyakorlott, okos kezek, nekem minden képtelenül bonyolult, míg el nem készül.
Ha elkészült – megnyugszom és aggódni kezdek a következő, csinált problémán.
De készül a kis otthon és a gondosan összeválogatott színek és formák szimbiózisban fogják óvni, kenegetni a lelkemet, hogy most már ne sérüljön többet. Onnan tudom, hogy így lesz, mert nem tudtam írni nagyon régen. Elvesztettem a képességet ahhoz, hogy a bölcs betűket olyan könnyedséggel ütögessem egymás után, mint a nagy alkotói korszak idején.
A mostani rutin a régi és nem kell gondolkodnom, mit is kellene ide rakosgatni. Folydogál szépen a kezem alól.
Szóval, készül a kis otthon, ahol – végre – minden új illatokat fog lehelni. Most könyörtelen voltam. A millió, régi kacatot el tudtam ajándékozni. Csak friss, szép holmi vesz majd körül és a régmúlt néhány kedves, ódon tárgya, amiktől nem lenne szabad megválni, hiszen a múltunkat nem vehetjük le, mint egy rossz kabátot. De nem elfacsarodott kanapét kell hurcolni, hanem a rég holt, kedves művészektől – akik kicsit a család tagjainak is számítottak – szobrot, képet. Fényképarzenál nem lesz! Amit a szív nem őriz meg, azt a papír hiába papolja!! Albumok rengetege rejti életem sok szép pillanatát. Gyönyörű babáimat, a kedves otthonokat. A mókás, vagy megható történeteket. Elég így. Amikor pici babáim voltak – nem is volt még ehhez gépünk. Csak mikor felnőtté váltak. Ahogy a szív nem felejt – úgy nem felejt továbbra sem.

Egy hajszálnyit kísért a „Derűs elhatározás” című bájos, melankolikus novellám – de nem, mégsem!!! Akik idáig segítettek, hogy elérjem azt az otthont, amire korosodó ember csak vágyhat – azokat nem hagyhatom cserben. Tenger jóságuk megcsúfolása lenne, ha elszállnék, mert egyre nehezebb a gyors magamra emlékezni, mert lassú vagyok, és már felejtek. Így marad az öröm, a szív mélyén a soha nem múló szeretet azok iránt, akik emberfeletti szervezéssel ezt megteremtették nekem.
Biztosan sorra látogatnak a kedves alakok, aki már nem lehetnek velem, mert a sors nagyokat tud ütni, de emezeket, akik építettek, szorgoskodtak – ugyanúgy nem törölhetem ki az emlékezetemből. Nem is akarnám. Isten hozott, szép, új otthon!
Remélem, lesz kitartás hozzá, hogy emberi módon élni is tudjak benne. Ennyire még soha, semmi nem készült csak értem!
Köszönet érte a lentieknek – és az odaföntinek is, nagyon, akit nem emlegetünk, csak tudjuk, hogy örökké vigyáz ránk – ha szépen megkérjük rá.


thao




Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...