2013. július 8., hétfő

Theo Sarapo






Theo Sarapo






( Christie Laume  visszaemlékezése nyomán bátyjáról,
 Théophánis Lamboukas
ról, Edith Piaf második, egyben utolsó férjéről.)




Párizsba született, görög ortodox családból.1936 – ban. Meghalt 1970- ben egy Limoges –i kórházban, súlyos autóbalesete után.Bár a fodrászatot tanulta és az volt tervbe véve, hogy apja üzletét veszi át, az énekesi pálya és a film sokkal jobban vonzotta. Megismerkedésük egy közös barátnak köszönhető, aki elvitte Edith – hez és bemutatta neki a hallgatag, szép, fiatal férfit.Az első látogatáson egy szót sem szólt. Edith azt mondta közös barátjuknak, ha meg is tud szólalni, nemcsak szép, ő szívesen látja újra. Pont 20 év korkülönbség volt közöttük. A már 46 évesen súlyos beteg Edithet Theo minden áron feleségül akarta venni. Ő maga 26 éves volt ekkor. Elvarázsolta a személyisége, a művészete, s mielőtt bárki bármit félre gondolna, 1962 – 1963 – ig tartó házasságuk után, Edith bekövetkezett halálával 7 millió frank adósság szakadt a fiatal özvegyember nyakába. Erőltetett menetben hajtott turnéi ennek az adósságnak a ledolgozását szolgálták. Mint tudjuk, nem csak aktívumot, hanem passzívumot is örököl az örökségre jogosult. Theo ezt örökölte.





Limoges – ban azért halt meg, mert a közelben szenvedett súlyos balesetet. Nekiment egy fának és már nem volt menthető.Ekkor 34 éves volt. Testvére, Christie Laume nagyon hálás volt a házaspárnak. Meghívták, lakjon velük és Edith az ő énekesi karrierjét is sínre tette. Nagyon sok mindent énekelt. Franciaországban népszerű volt. Nálunk nem közismert a neve.
Világkarriert nem futott be, de hazájában jó helyen jegyezte a szakma.


Az esküvőt hatalmas tömeg követte, rajongók, az utca embere,
mindenki látni akarta az imádott „Kis veréb” boldogságát.
Edith halálosan félt attól, hogy rajongói elpártolnak tőle a szokatlan házasság miatt. Mikor kiléptek a városháza erkélyére, a tömeg egy emberként zúgott:- Éljen Edit, éljen Theo! –

Turnéztak együtt sokat. Michel Emer dala: „Mire jó a szerelem?”
óriási sláger lett. Kettejüknek, kettejükről szól. Theo előadóművészi adottságait Edith sokat csiszolta. A kezdetekben nazális hangokat kigyakoroltatta vele, s későbbi, magányos sikerei, felvételei, fellépései mind nagy sikert arattak. Jó alapanyaggal könnyű volt dolgozni.

A görög fiú az algériai háborúban 33 hónapot töltött. Ezekről az  emlékeiről nem beszélt. Innen volt legendás hallgatagsága.
A Père-Lachaise  temetőben nyugszik, Edith sírjában, ahol Edith apja, kislánya (akit szinte gyerekfejjel szült, és aki nagyon hamar meghalt). A sír felirata: Madame Lamboukas, akit Piafnak neveztek.


Testvére szerint a gyász végigkísérte Theo egész hátralévő életét.
Később még voltak futó kalandok az életében, de a szerelem, a házasság számára csak Edith volt és maradt.(Theo kifejezetten magas férfi volt, Edith 142 cm és 40 kiló.)

Ha egy sógornő ennyi szépet tud leírni, ráadásul abszolút hitelesen, hisz szemtanúja volt az életüknek, akkor megerősítve érzem azt a tény, hogy Edith önzetlen és jó ember volt, aki csak magát pusztította. Új görög családja is nagyon szerette. Anyósa fiatalabb volt nála. Vasárnaponként náluk ebédeltek és távozáskor a kert gyümölcseiből hatalmas kosárral kaptak.
(Ez a momentum Edith önéletrajzi könyvéből ismeretes.)

Eredeti célom az volt, hogy Christi Laume szavait tolmácsolom.
A gépi fordítás azonban szinte teljesen érthetetlen, nem tudtam emberi formába rázni, így magyarul fogalmaztam újra az általa írottakat. A hölgy ma már nem énekel, mélyen vallásos és ápolja testvére és Edith emlékét.




thao




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...